Volt egyszer egy autózz blog, amelyet ugyanolyan szívesen olvastam, mint mondjuk a BKV-Figyelőt. Az utóbbi szerencsére köszöni, jól van, ma is aktívan működik, de sajnos az autósok viszontagságoktól sem mindig mentes életével már közel egy esztendeje senki sem foglalkozik. A barátom hétvégi kalandja adta az ötletet, hogy a Tempó bloggal továbbvigyem SilentSound kolléga munkásságát és nyissak egy olyan felületet, ahova mindannyian megírhatjuk a saját történetünket.

Összetörték a kocsidat? Megbüntettek ok nélkül? Leszorítottak, vagy nem adták meg az elsőbbséget? Van egy autós sztorid? Írd meg nekünk a tempolevel@gmail.com címre!

A történetem nem egyedi, nem is először esett meg velem, ennek ellenére baromi felháborító volt annak a taplónak a viselkedése, aki múlt hét szombaton majdnem elütött a Fiumei úti temető előtt a zebrán. Bár én is autóval járok többnyire, ha a városon belül közlekedek, szívesebben megyek tömegközlekedéssel. bérletem van, sokszor gyorsabb is, mint kocsival. Szombaton temetésre kellett mennem és mivel a Király utcából nem épp nagy távolság a nemzeti Sírkert, így otthon hagytam a kocsit. Az is közrejátszott a dologban, hogy a temetés után a halotti "tor" egy kisvendéglőben volt megrendezve, így nem akartam autóba ülni, gondoltam, haza megyek taxival majd. Majdnem a balesetin kötöttem ki, pedig , mint máskor is,  körültekintő voltam.

A temetés előtt összegyűltünk kint  a bejáratnál, nekem pedig eszembe jutott, hogy nem ártana venni egy üveg ásványvizet. Az út túloldalán található egy közértszerűség, oda akartam átszaladni érte. A jelzőlámpa sárgán villogott, ezért megvártam, ameddig a forgalom alábbhagy és csak akkor léptem a zebrára, amikor épp egy kocsi jött csak az Orczy tér irányából. Gondoltam simán átérek, mert átenged, bár láttam, hogy elég nagy sebességgel érkezik. Egy szürke Kia Rio közelített felém, de a gatyám akkor lett tele, amikor már abban sem voltam biztos, hogy lesz időm félreugrani, mert úgy tűnt, simán felken a szélvédőre. Szerencsémre az utolsó pillanatban nyomott a faszi egy satuféket és néhány centire megállt előttem. Én pedig kissé remegő térdekkel, de átjutottam egyben a zebrán.

Mondom magamban, fasza, ennek sem volt gyerekszobája, de azt hittem ennyiben maradunk. De nem. Az a vérbunkó elkezdett üvöltözni velem és az anyámat emlegette nem éppen irodalmi kontextusban. Azt is kilátásba helyezte, hogy ha nem húzom el a belemet onnan, de azonnal, akkor szétveri a pofámat, mert hát hogy jövök én ahhoz, hogy át merek menni előtte, amikor ő épp arra halad. Mivel még alapból is sokkhatás alatt voltam, meg nem igazán állt szándékomban egy efféle IQ-betyárral leállni vitázni, annyiban hagytam a  dolgot. A többiek, akik pár méterre álltak az esettől, és mindent jól láttak és hallottak, szintén teljesen megrökönyödtek az eseten.

Mindannyian hosszú évek óta autózunk, de ez a mentalitás egyikünkre sem jellemző, mondhatni teljesen idegen tőlünk. A gyalogosok ugyan képesek extrém helyzeteket teremteni, no meg nem feltétlenül ragaszkodnak a KRESZ rájuk vonatkozó előírásaihoz, ennek ellenére eszembe sem jutna még csak hasonló módon viselkedni velük, akkor sem, ha épp csak úgy ad hoc átflangálnak előttem. Na de a zebrán? Ott aztán főleg nem. Az ilyeneket úgy sejhajon kéne billenteni, hogy arról koldulnak, mert ön és közveszélyesek, ráadásul rossz fényt vetnek az összes autósra, ha az ilyenekkel vesznek bennünket egy kalap alá. Azt sajnálom leginkább az egészből, hogy a rendszámát a nagy ijedtség miatt nem jegyeztem meg, pedig az ilyen megérdemelné, hogy mások is be tudják azonosítani. Nagyjából ennyi az egész, tudnék még mesélni, mert volna még mit, de egyelőre ez a legfrissebb élményem.

Zé

Összetörték a kocsidat? Megbüntettek ok nélkül? Leszorítottak, vagy nem adták meg az elsőbbséget? Van egy autós sztorid? Írd meg nekünk a tempolevel@gmail.com címre!